Van választásod

A napokban végre videót terveztem felvenni: hosszú idő után újra inspiráltnak éreztem magam ehhez, kedvem volt hozzá. Adott volt a téma, kedvem volt ehhez felöltözni, sminkelni, beállítani a technikát, fényt (no igen, ez legtöbbször így megy :)), és ahogy leültem, elkezdtek a társasházban fúrni. Hangosan. Nagyon hangosan.

Éreztem, hogy ment fel a pumpám, mert valahogy ez így szokott lenni: ha altatok, online tréninget tartok vagy videót vennék fel, akkor fúrnak. Se előtte-se utána. Valahogy kiszimatolják ezeket az érzékeny időszakokat :) 

Nem úgy tűnt, mint akik abbahagyni tervezik, nem egy képkerült vélhetően a falra, s ebben a legbosszantóbb, hogy nem tudni, meddig tart, mikor kezdődik egy nagyobb csendszakasz után újra - mikor már azt hinnéd, vége. Éreztem, hogy kezd szétoszolni a lelkesedésem, az inspirált állapot, de tettem egy próbát... hát belefúrtak a video felénél. Annyira felbosszantott, legszívesebben felmentem volna, hogy hagyja abba, míg felveszem a videót..., de azt sem tudom, honnan jön a hang, a falak megvezetik, s be nem kopogtathatok mindenkihez. Már kedzett egyre szűkebb lenni a valóságom, míg egyszercsak beugrott:

- Várjunk csak... nekem van választásom! VAN VÁLASZTÁSOM. Ki mondta, hogy nekem mindenképp itt és most kell felvennem a videót? Kimehetek a kertbe, mégha nincs is napsütéses idő. Vagy beülhetek egy kávézóba. Kimehetek a kocsiba (elvégre vettem már fel ott is videót). Bemehetek az üzletbe, ahol még zavartalanul is tudok lenni. Szóval több lehetőség is felbukkant, amikor hajlandó voltam abból ez egy utcából kivezetni magamat. S még fel is mehetnék szólni... az is egy opció a sokból, persze a legjobb, amikor senkinek semkell korlátoznia magát abban, amit csinál. S ez a felismerés kipukkasztotta ezt a feszültséget. 

Ezután a fúrás abbamaradt, néhány kalapácsütést követően helyreállt a béke, s az eredeti helyszínen elkészült a felvétel. 

Ősz Titanilla
LeonArt Consulting

Fotó: Pexels.com