Te mikor újultál meg utoljára?

2020.07.20

Szeretek szortírozni, szeretem, amikor lendületet kapok ahhoz, hogy átválogassam a holmikat magam körül. Ilyenkor rengeteg energia felszabadul bennem, az otthonunkban.

Már egy ideje tart ez a hullám, csak még nem ért el minden zeg-zugába a lakásnak.

Ma az ékszereket, bizsukat, kiegészítőket válogattam. Előjöttek a hozzájuk kapcsolódó emlékek, majd könnyedén tudtam elengedni. Felszabadító érzés.

Mennyi mindent dédelgetünk, mennyi mindenhez ragaszkodunk, amit màr nem használunk, és valószínűleg nem is fogunk..?

Még lean-es koromban (lean= karcsú, lásd bővebben: lean termelés, veszteségmentes folyamatok, Toyota termelési rendszere) ivódott belém jobban ez a fajta mentalitás: megtanultam, hogy sokkal könnyebb úgy dolgozni / élni, ha a sok felesleges tárgy helyett azok vannak körülöttem, amiket valóban használok, amire az adott munkához szükseg van. A túlzott felhalmozás, gyűjtögetés, az "ez még jó lesz valamire" csak elfoglalja a helyet, a figyelmet, s gyakran sosem kerül sor az adott anyagra.

Kreatív emberként igyekszem megtalálni az egyensúlyt ebben is, hisz a totál minimalista lét nem az én világom. Ám az élet is folyton tanít erre:

Legutóbb a külső winchesterem szállt el, sok-sok évnyi gyűjtögetett tréning anyaggal, kèppel, zenèvel, infóval együtt. A lènyeg nálam van, a fejemben, a zsigereimben.

Hiába kapaszkodnék a múlthoz, az már nem létezik.

Így "lean"-ebben, a múltat elengedve haladok tovább az utamon. Közben jönnek új dolgok, s már nem vágyom vissza a régit.