A beakadt kés esete

Kipakoltam a mosogatógépből, elraktam az evőeszközöket is. A kések számára két fakk is van a fiókban, de én ma mégis az egyikbe tettem többet, hisz befért. Becsuktam, majd kicsit később az ebédhez terítve venném ki az evőeszközöket, de valami elakadt. Nem tudtam kihúzni a fiókot, egy kés elmozdult, magasabbra került és elakadt felül: se ki-se be. 

Oh, megoldom - gondoltam, hisz más fiókkal is jártam már így, ám az evőeszköztartó miatt nem fért be a kezem. A férjem nézte e fiókot, de elég speciális szerkezete miatt nem volt biztos, hogy szét tudná szedni. Belevilágítottunk, próbáltuk megfejteni, hol, lehet az elakadás. Rájöttünk, hogy egy nagyobb kés hegye belefúródott az evőeszköztartóba, majd kihúzáskor el is fordult, emiatt alakult ki a fiókzár. 

Többszöri próbálkozás után újra nekiveselkedtem: volt már más fióknál hasonló, s akkor is megoldottam a lehetetlennek tűnő nyitást. Most is meg fogom valahogy oldani. És így is lett. A kézfejem kétdimenziós lett, úgy passzíroztam be a kis résen, majd szedegettem ki az evőeszközöket, míg végül eljutottam a probléma gyökeréhez. Nagy munkával meglett az utolsó beakadt kés is. Kiszedtem, a kezem már rongyos volt majdnem. Baromi büszke voltam magamra, hogy sikerült, s nem is vágtam el magam. Aztán megterítettem az asztalt, s ebéd közben pedig jót mosolyogtam rajta, hogyan csináltam magunknak egy problémát, amit nagy küzdelemmel jól megoldottunk, és eltelt fél óra vele az életünkből. Majd pont ott tartottunk, mint fél órával azelőtt. Szóval nem jutottunk sehova, ám de jól megküzdöttünk. Ennyire unatkozunk, hogy jobb dolgunk sem volt, mint problémát gyártani, majd megoldani?

• Hányszor tesszük ezt magunkkal az ÉLETBEN? 
• Vajon a problémáink valósak-e, vagy mi gyártjuk hasonlóképp magunknak? 
• Hányszor kutatjuk a probléma forrását, dolgozunk vele, szedegetjük ki egyesével a dolgokat (mint én az evőeszközöket), hogy eljussunk az elakadásig, terápiázunk, oldunk, felelőst keresünk, majd megoldjuk, megszabadulunk, örülünk, elmegy vele több évünk ... miközben mi kreáltuk az egész helyzetet? 
• Hányszor hozzuk létre a problémákat, hogy legyen mivel foglalkozzunk, ami biztosítja, hogy drámázhassunk, hogy a mínusz és a nulla közt utazgassunk ahelyett, hogy generatív módon teremtenénk valami nagyobbat az életünkben? Így kifogásunk is van, miért nem haladunk... ("Haladnék, de... mindig közbejön valami váratlan, amit meg kell oldani.") Pénzügyekben meglehetősen gyakoriak ezek az esetek.
• Észrevetted, hogy aki imád problémát megoldani, folyton teremti is a problémákat az életébe, hisz ebben jó, így edzésben tartja magát? Mi lenne, ha a "jó problémamegoldó" szerep helyett valami mást választana? Valamit, ami már nem a problémákról, hanem  a LEHETŐSÉGEKRŐL szól...

Ősz Titanilla, 2022.09.04. 

(Kép: Eva Bronzini, Pexels.com)