Mennyit is ér?

Nyaralásunk alatt sok üzletbe betértünk. Ebből számos beszélgetés maradt emlékezetes, két kis történetet osztok meg:

1. Egy ékszerüzletbe látogatva egyedi tervezésű fülbevalót nèzegettem. 120€ volt ráírva, de a tulajnonos rögtön jött, s mondta, hogyha készpénzzel fizetünk, enged belőle, 80€-ért elvihetjük. Első napunk volt a nyaralásból, mèg inkább információt gyűjtöttünk, nézelődtünk, nem vettük meg. Az eladó utánunk szólt és mondta, hogy akár még tudott volna engedni az árból, ha partnerek lettünk volna benne.
   Megköszöntük, továbbmentünk.
   Érdekes energia volt. Vajon ennyire szokás Krétán is alkudozni, vagy csak baromi nagy árréssel dolgozik, hátha van olyan, aki ennyiért is megveszi? Vagy ennyire el szeretné adni a terméket?
2. Utolsó este elmentünk megvenni egy előző napokban kinézett tárgyat. Az üzletben szintén egyedi kèszítésű és tervezésű ékszerek voltak, emellett egyedi fa dísztárgyak. Egy csodás uszadékfa-üveg kombinációt választottunk, amite 50€-t mondott a tulajdonos. Megvettük volna ennyiért is, de ha már "szokás itt alkudozni", megtettük. Az eladó teljesen határozottan válaszolt:
   "Nálam nincs alku. 50€-t mondtam tegnap Önöknek és ma is annyi."
   Majd hozzátette, lágyabb hangon:
   "És tudják, miért nincs alku? Mert tisztelem és értékelem önmagam és az időmet." - és foglalatoskodott tovább.

Wow, akkora teret nyitott ez a válasz! Ahelyett, hogy duzzogtunk volna, nagyon tetszett a tiszta válasza, és még értékesebbé vált számunkra a termék. Megvettük.

Nagyon sokszor próbálnak alkudozni a kezelések, tanfolyamok díjánál is, és korábban nehéz volt kimondani magyarázkodás nélkül, hogy ennyi az ára. S főként megengedésben lenni azzal, hogy lehet, hogy elmegy máshoz, aki hajlandó olcsóbban adni.
De már egyre jobban tisztelem és becsülöm önmagam, az időmet, a tudásomat annyira, hogy azt az árat mondjam, amivel jó érzésem van, ami könnyed számomra. (S azt is tudom, hogy ugyanazt a szolgáltatást senki mástól nem kaphatja az ügyfél, hiszen minden szolgáltató egyedi: én is, más is. )
Ez a két kereskedő megmutatta pár pillanat alatt, mi a különbség a két energia közt és melyik mit hoz létre. S rámutattak arra, hogy MERJÜK MEGBECSÜLNI önmagunkat, az időnket, a munkánkat.

Persze nem arról szól a cikk, hogy soha ne adjunk kedvezményt, vagy épp ne végezzünk önkéntes munkát; ez helyzettől függ. A lényeg az érzés, az energia mögötte. Ha azt érezzük, hogy már önmagunk vagy a másik tiszteletének határát súroljuk, akkor ne menjünk bele így az üzletbe. Ne "csontozzuk le" annnyira az árat, hogy tényleg "lenyúzott" érzéssel üzleteljünk, bármelyik felet is nézzük. Ez nem teremt többet senkinek. 
Adhatunk díjmentesen is, felajánlásból szolgáltatást vagy terméket jó érzéssel, de erre érdemes időnként ránézni: 

Tisztelem most magam ebben a helyzetben? Tisztelem a másik felet ebben a helyzetben? 

(És a hab a tortán: Miután kifizettük az 50€-t a termékért, a kereskedő végül visszaadott 5€-t, hogy igyunk egy finom italt az indulás előtti esténken.)

Ősz Titanilla - LeonArt Consulting, 2019