Mennyire igazolod, hogy Neked sem könnyű?

Te mennyire próbálod igazolni, hogy Neked NEM könnyű?

- ha folyton problémákkal küzdesz,
- ha áldozat vagy,
- ha mindig közbejön valami,
- ha Te is mondod a másik panaszkodására, hogy "nekem is van ám"...
... és még számos eset van, ahol tudattalanul belemegyünk annak igazolásába, hogy nekünk sem olyan könnyű ám.
Mintha bűn lenne, ha könnyű lenne.
Mintha nem lenne valódi, nem érdemelnénk meg, amit nem küzdelem árán értünk el. 

És igen, lehet, hogy olyan korszakban születtünk, ahol a munka, a küzdelem, a véres veríték volt csak az érték (ami nem elítélendő, csak lehet másképp is).
Ami könnyen jött, az értéktelen, hamis volt.
"Ja, neki könnyű! Ő örökölt." Vagy nyert. Vagy a férje gazdag. Vagy szerencséje volt.

Lehet, hogy csak figyelmet szeretnél, mert ha nehéz, legalább így foglalkoznak veled? 
Vagy mi az értékes Számodra ebben? 
(Ilyenkor jön az a válasz, hogy SEMMI. De valami biztos, máskülönben nem választanánk újra és újra.)

Mi van, ha azt is TE teremtetted, hogy gazdag a családod, hogy nyertél, stb. Valahol Te választottad ezt is...

Mit döntöttél el, mi történik, ha erődbe állsz és nem kell többé igazolnod a küzdelmed? Ha lehet könnyű is?
Mi van, ha így is kapsz kedvességet, törődést, csak már nem kell alárendelődnöd és áldozatává válnod semmilyen helyzetnek és senkinek?

Megengeded-e, hogy KÖNNYŰ legyen? (még ha meg is ítélnek emiatt)
De tényleg, igazán... 

***